Biciklizni mindenki tud és nem is lehet elfelejteni. De emlékszünk még arra, hogyan tanultuk meg? Pár bizonytalan méter után a biztosító kezek nélkül már suhantunk is, vagy elborultunk az első kanyarban? Az egyensúlyérzéken sok múlik, ezt pedig azzal lehet fejleszteni, ha minél előbb hozzászoktatjuk gyermekünket a kétkerekű közlekedéshez.
A kis biciklikre tehetünk pótkereket, ám ez a találmány tévesen abba a hitbe ringathat minket és a gyermeket is, hogy már magabiztosan ül a kerékpáron. Bár a pedálozást és kormányzást meg lehet tanulni, a pótkerekek elvételével megszűnik az egyensúly támogatása. Épp ezért terjedtek el a futóbiciklik, amik a kormányzásra és az egyensúlyra helyezik a hangsúlyt.
Futóbicikli választásánál figyeljünk arra, hogy a gyermek lába leérjen és stabilan tartsa magát. Kezdetben gyakran ér majd le a lába, az egyensúly elsajátításával azonban egyre hosszabb ideig lesz képes a levegőben tartani a lábait. Éppen ezért a túl alacsony futóbicikli sem megfelelő – ha kinőtte az első kétkerekűjét, akkor pedig jöhet a pedálos gyerekbicikli.
A biciklizés mozgásra ösztönzi a gyerekeket, így jó hatással van az egészségre és remek szórakozás is lehet a felügyelt száguldás. Az utcán óvatosnak kell lennünk, de parkokban vagy a kertünkben biztonságos terepet alakíthatunk ki a gyakorlásra. Más játékokat, különböző korosztályokat is bevonhatunk, és létszámbeli korlátra sincs szükség. Kioszthatunk szerepeket is, mint rendőr vagy mentős, boltos és benzinkutas. Egy balesetet imitálva az elsősegélynyújtás alapjait is érdemes ismertetni velük. A gyerekek a közlekedés szabályaival is megismerkedhetnek ezáltal, ráadásul a szórakoztató szerepjáték a személyiség fejlődésének is fontos állomása.
A fejlesztő funkcióin túl maga a mozgás eleve pozitív tényező, megelőzi a különböző mozgásszervi deformitásokat, és edzi a tüdőt a helyes légvételre. Arról nem beszélve, hogy a biciklizés bármelyik üres délutánon remek közös program és kikapcsolódás az egész családnak – pattanjatok nyeregbe!
