A legtöbb szülő életében eljön a nagy pillanat, amikor meg kell tanítania biciklizni a gyermekét. Az első pedálozás olyan mérföldkő, mint maguk az első lépések. A kismotor vagy a futóbicikli évekig nyújt alternatívát, de egy bizonyos magasság vagy kor felett eljön a valódi kerékpárok ideje. De hogyan is fogjunk hozzá a tanításhoz?
Ott van a klasszikus seprűnyeles módszer, míg mások a nyereg végét tartják és engedik el a biztosnak tűnő pillanatban. Egy biztos: a futóbicikliken edződött gyerekek gyorsabban ráéreznek a bicajozásra, mint aki életében először pattan a nyeregre.
1. lépés: egyensúly
A legfontosabb dolog a biciklizésben még csak nem is a pedálozás, hanem az egyensúly. Éppen ebben segít a futóbicikli, de a pedálok leszerelésével is gyakorolhatnak a lelkes kis tanulók. A kerékpár magassága akkor megfelelő, ha a talp nagyrésze leér a földre – így nagyobb lesz a biztonságérzet és az önbizalom. A gyerekek lökjék el magukat és guruljanak pár métert anélkül, hogy letennék a lábukat. Ha ez ijesztő a gyerkőcnek, akkor még nem érett meg a száguldásra. Ha viszont minden rendben, egyenesen előre néz és nem inog, akkor jöhet a következő lépés.
2. lépés: fék
A fék működésének elsajátítása nagyon fontos a saját es mások testi épsége érdekében. Próbálgassuk kicsiben, hogyan hat az első és a hátsó fék, valamint győződjünk meg arról, hogy a gyerkőc nem keveri az irányokat. Egy tévedésből behúzott első fékből még védőfelszerelésben is lehet baj. A könnyebb megkülönböztetés érdekében jelölhetjük a fékeket eltérő színű ragasztószalaggal vagy festékkel is. A féket fontos úgy beállítani, hogy az apró kezek kényelmesen elérjék. Ha mindez megvan, egy kis gyakorlás után jöhet az utolsó lépés.
3. lépés: pedál
Ahogy említettük, a biciklire szoktatás különböző módszerekkel történhet. A magabiztos gyerekeknél jól működhet a hátulról támogató taktika, mivel a kerekek forgásával a pedálra helyezett lábak automatikusan tekerni kezdenek majd. A bátortalanabbak próbálják ugyanúgy lökni magukat a talajon, de két lökés után emeljék fel a lábukat a pedálra. Ezt a mozdulatsort ismételgetve egyszer majd elkezdenek pedálozni is. Ilyenkor ne toljuk őket hátulról, inkább álljunk előttük pár méterrel, mert így könnyebb lesz nekik felfelé tekinteni ahelyett, hogy a lábukat néznék. A legfélősebbeket megnyugtatja, ha magukon érzik szüleik biztos kezét. Semmi baj azzal, ha tartjuk a gyereket biciklizés közben, csak arra ügyeljünk, hogy a törzsét fogjuk, és ne a karjait, mert szabadon kell tudnia kormányozni.
Bármilyen taktikát is kövessünk, szinte biztos, hogy sikerrel zárul a történet. Gondoljunk csak bele, hány olyan felnőttet ismerünk, aki nem tud biciklizni? Arra azonban ügyeljünk, hogy a kerékpár jól karban legyen tartva, és hogy gyermekünket minden szükséges védőfelszereléssel ellássuk. Ne feledjük, a biztonság az első!
